A mai nap kicsit szomorú volt számunkra. Debbie-vel mentünk a terápiára, de ez volt az utolsó közös utunk. A terápia után Debbie és Mario haza mentek Ohio-ba. Ezüstcseppnek ma egy új hölggyel volt terápiája. Mariland nagyon jó terapeuta! Kedves, de ugyanakkor szigorú középkorú hölgy, aki nagyon jó feladatokat adott Ezüstcseppnek és minket is nagyon sok jó tanáccsal látott el! Nagyon sokat tanultunk ma tőle! Ő csak beugró volt, mivel átvariálták a mai időpontot a kérésünkre, de nagyon sajnáljuk, hogy többet nem lesz Ezüstcseppel, mert nagyon jó szakember! Ő is megerősítette, hogy nagyon sok a potenciál Ezüstcseppben és míg más gyerekek csoszognak, addig ő gyönyörűen - ahogy a nagykönyvben meg van írva - teszi a lábacskáit. Ezért, ugyan nagyon kemény munka árán, de meg fog tudni tanulni segédeszköz nélkül járni!!!!

Amikor haza jöttünk könnyes búcsút vettünk Debbie-től és Mario-tól. Attila és Ezüstcsepp is nagyon megszerette őket. A tegnap este olyan búcsú este volt, amit együtt töltöttünk. Elég sokáig fent voltunk. Nagyon sokat nevettünk. Ezüstcsepp kapott tőlük ajándékot is. Természetesen egy Thomas játékot, és egy doboz gyurmát. Ma megállapítottuk, hogy sorsszerű volt a találkozásunk és biztosan fogunk még találkozni, talán nem is olyan sokára.

Ez a búcsú rányomta a hangulatát a mai napra. Csendben telt el a délután. Persze ennek van egy másik oka is. Ezüstcsepp sebéből folydogál valami sárgás lé és nem akarjuk a lábát most erőltetni. A sebe egy picit szét van nyílva. Most már biztos, hogy ez valamilyen fertőzés. Mindenesetre az a jó, hogy nem fáj egyáltalán Ezüstcseppnek. Viszont nem piros és nem puffadt mint két napja. Lefertőtlenítettük és bekötöttük neki. Reméljük, hogy holnapra jobb állapotban lesz a lábacskája.