Nagyon rég óta nem írtam a blogba, pedig annyi minden történt velünk, de most megpróbálom röviden összefoglalni.

Varsóból hazatérve Ezüstcsepp nagyon jó állapotba került, aminek nagyon örültünk. Az itthoni terapeuták is elismerően beszéltek az elért eredményről. Két héttel a hazatérésünk után részt vettünk Bősenbacher Timinél egy nyári egy hetes intenzív táborban, ahol nagyon ügyeskedett a kicsi lányunk és egyre szebben ment a két kis egyágú botjával.

Gondoltuk muszáj pihenni is a nyáron, ezért egy hétre elmentünk Békéscsabára a nagyszülőkhöz, ahol nagyon jól éreztük magunkat, mert nagyon jó időnk volt, minden nap a strandon voltunk, és ezt Ezüstcsepp nagyon élvezte.

Az nap amikor hazaértünk az esti biciklizés után, ami szintén nagy élmény volt, Ezüstcsepp elkezdte fájlalni a pocakját és nagyon elkezdett sírni. Sajnos éreztük, hogy ennek fele se tréfa és még este rohantunk vele a János kórházba az ügyeletre, ahol azt mondták, hogy azonnal vigyük őt a sebészetre. A baj sajnos beigazolódott, Ezüstcseppnek vakbél gyulladása volt. Azonnal még az éjjel megműtötték őt. Nagyon sajnáltuk, borzasztó 4 óra szenvedés volt mögötte, mire bekerült a műtőbe. Nagyon kedves doktornénihez került, ami nagy szerencse volt. 1 hétig a János kórház vendégszeretetét élveztük, felváltva őriztük a mi kincsünket apával. Egy hét után azonban szerencsére már nagyon jól volt. 

Sajnos azonban ez a műtét egy kicsit visszavetette a fejlődésben illetve nem tudtuk kiaknázni azt az eredményt amit Varsóban elértünk nála, mert nem lehetett olyan intenzíven fejleszteni őt a vágás miatt, ami elég nagy lett.

Mindeközben szeptember 2-án becsöngettek és Ezüstcsepp elkezdte az iskolát. A kerületi körzeti iskolába került, ahol egy tündéri tanító nénit kapott, akit az első perctől megkedvelt és azt gondolom, hogy ez a tanító néni részéről is így történt. Az osztálytársai nagyon aranyosak, elfogadták Ezüstcseppet, segítenek neki és játszanak vele, szeretik őt. Az iskola előtt le a kalappal, mert biztosítottak logopédust, szomatopedadógust és egy pedagógiai asszisztenst is, akik segítik Ezüstcsepp tanulását, könnyebb beilleszkedését, közlekedését az iskolában. Ennek köszönhetően a mi kicsi lányunk imád iskolába járni. Egyre csak hozza a piros pontokat és nagyon boldog.

Most már eltelt több majdnem két hónap a műtét óta, úgyhogy egyre intenzívebben tud fejlesztéseken részt venni, és reméljük, hogy gyors tempóban fog tudni tovább fejlődni.