A mai napon nehezen keltünk. Úgy látszik már, ahogy közeledünk a vége felé, egyre fáradtabbak leszünk és nem csak Ezüstcsepp. A nehéz kelés után beszéltünk reggel apával, ami nagyon jó volt. Bár minden nap beszélünk vele, de most aggódunk érte, mert egy picit beteg. Reméljük, hogy mire haza érünk már jól lesz. Nagyon büszkék vagyunk rá, mert egyedül helyt áll, rendet tart a lakásban, amit skype-n meg is mutatott, hogy lássuk. :-) Nagyon hiányzik nekünk!
Délelőtt Ezüstcseppem megdöntötte a tegnapi állás rekordját és 1 perc 15 másodpercig állt egyedül a terasuit ruhában. Ennek mindannyian nagyon örültünk, a terapeuta is nagyon meg volt vele elégedve.
Basia nagyon jó láberősítő feladatokat talál ki és célja, hogy nagyon jól megerősödjenek Ezüstcsepp fenék és comb izmai, hogy minél szebben tudjon állni és menni.
Szoktak együtt lengyel dalokat is énekelni, ami nagyon tetszik Ezüstcseppnek. Erre felbuzdulva, ma este már közölte apával és a nagyszülőkkel, hogy ő bizony meg fog tanulni lengyelül. Na az apjának mi volt a hozzászólása??? Csak egy csinos tanárnénit találjon magának! :-)
A délutáni terápia minden várakozásunkat felülmúlta. Ezüstcsepp a terasuit ruha nélkül megállt egyedül és játszott. Annyira boldogok voltunk, ilyenkor sírhatnékom támad, hogy mennyi munka, kitartás és idő van ebben, hogy ő most itt tart és elönt a büszkeség, hogy nekem van a világ legcsodálatosabb kislánya!
