A mai nap a végleges búcsú napja volt Amerikától. Délután indult a gépünk Miamiba, ahonnan tovább repültünk az éjszaka folyamán Londonba, hogy másnapra haza érkezzünk Budapestre. Fárasztó volt az utazás, de Ezüstcsepp minden percét élvezte. Az éjszakai hosszú repülőúton nem aludt csak két órát, ezért mire Budapestre értünk teljesen kifáradt és a vámvizsgálaton is alvó állapotban tolták őt át a kerekesszékkel.

Sokan kijöttek elénk a repülőtérre: nagyszülők, unokatestvérek, barátok, akik izgultak nagyon Ezüstcseppért és akik már nagyon szerették volna őt látni. Ezüstcsepp addigra felébredt és nagyon boldog volt, hogy a régen látott szeretteivel találkozhatott ismét.

Kicsit helyre kell rázódnunk, hiszen az időeltolódás miatt nagyon nehéz visszaállni. Csupán 7 órát veszítettünk az életünkből és ezt nem sikerült pótolnunk, de igyekszünk minél hamarabb magunkhoz térni és eleget tenni mindenkinek, akik látni szeretnék Ezüstcseppet.

A blog folytatódik természetesen. Ezüstcsepp előtt még nagyon hosszú út és kemény munka áll, de úgy gondolom, hogy kitartásával és akaraterejével eléri a legjobb állapotot. Minden apró előrelépéséről beszámolok, hiszen nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a bloggal kapcsolatosan. Sokaknak tetszett és sokan várják itthonról is a folytatást. Természetesen ezeknek a kéréseknek eleget téve továbbra is olvashattok Ezüstcsepp előrehaladásáról és fejlődéséről.

Akik pedig erre a hosszú útra készülnek utánunk, azoknak nagyon sok erőt, kitartást és szerencsét kívánunk, mert megéri!!!!