Elérkezett a nap, amikor megismerhettük a kórházat, ahol Ezüstcseppet műteni fogják, Dr. Parkot és a munkatársait.
Úgy történt minden, ahogy Sári anyukája mesélte. Ahogy beléptünk a kórházba hihetetlen nyugalom lett úrrá rajtunk és miután már mindenkivel találkoztunk tudtuk, hogy a legjobb helyen és kezekben lesz Ezüstcsepp. Ahogy kiszálltunk a buszból, gyorsan akartunk egy képet készíteni a kórházról. Arra jött egy végtelenül kedves hölgy, aki azonnal felajánlotta, hogy ő majd csinál a kórházról és rólunk egy fényképet. Hihetetlen egyébként, hogy az emberek itt mennyire kedvesek. Jó lenne, ha nálunk is ilyenek lennének, talán akkor boldogabban tudnának élni. Szóval a hölgy elkezdte készíteni a képeket és közben persze jöttek az autók, buszok, kórházi szállító autók és a csúcs az volt, hogy megálltak és megvárták, hogy a hölgy szépen lassan elkészítse a fotókat! Nem dudált senki, hanem türelmesen vártak! Hát ez számunkra hihetetlen élmény volt, mert itthon ezt el sem tudnánk képzelni. Rögtön a belépésnél egy nagyon kedves és jó humorú biztonsági őr igazított minket útba. Mivel a szállás adta ingyenes transzporttal mentünk ezért jóval korábban értünk a kórházba mint kellett volna. De ez nem volt probléma, mert legalább körül tudtunk nézni és meg tudtunk még reggelizni, amire a szálláson a pontos indulás miatt már nem maradt idő. Ez a kórház tényleg a betegekért van és hiper szuper. A profizmus árad belőle.
Miután körbe néztünk és reggeliztünk felmentünk a neurológiai osztályra, ahol már vártak minket. Bevittek bennünket egy szobába, ahol videó előadást nézhettünk meg az SDR eljárásról. Ez is szenzációsan volt megszervezve. Egyedül lehettünk a szobában, akkor állíthattuk meg a videót amikor akartuk, hogy meg tudjunk érteni mindent és Ezüstcseppnek egy halom játék volt bekészítve, hogy addig ő se unatkozzon. Mielőtt a videót megnéztük, összeírtuk a kérdéseinket, amikre választ szeretnénk kapni. Miután a videót megnéztük nem volt egy kérdésünk se jóformán, amire ne kaptunk volna választ! Hihetetlen profizmus!
A videó után jött értünk Erica az egyik fizikoterapeuta - aki borzasztóan kedves és hihetetlenül könnyen megtalálta a hangot Ezüstcseppel, annak ellenére, hogy nem értették egymás nyelvét. Elvittek minket egy kisebb "torna" helyiségbe, ahol Ezüstcsepp mozgását vették videóra. Ezüstcsepp olyan édes volt, mert mindent tökéletesen akart megcsinálni amit kértek, persze a saját tudás szintjén és közben csak mosolygott és nevetett és ez az ott dolgozóknak nagyon tetszett. Nem csalódtunk benne, mert itt is megnyerte magának az embereket, mint otthon szokta. Csak azt sajnáljuk, hogy nem értik amit mond, mert a humora is a szeren volt. Itt találkoztunk még a fizikoterápiás koordinátor hölggyel is, aki szintén nagyon kedves volt. Mindenki értünk illetve Ezüstcseppért volt!
Miután itt végeztünk jött a találkozó Dr. Parkkal és az asszisztensével. Dr. Park egy nagyon szimpatikus, szerény, hihetetlen nyugalmat árasztó ember. Végig beszélte velünk Ezüstcsepp történetét születésétől mostanáig, azt hogy mi várható a műtéten és hogy ő milyen eredményt vár a műtéttől. Tudatosult bennünk, hogy tényleg a legjobb időben kerültünk a legjobb helyre. Közölte velünk, hogy Ezüstcsepp lesz a második, akit műt és itteni idő szerint 12-kor kerül rá sor. Megnyugtatott minket, hogy egy várószobában lehetünk a műtét alatt és minden órában telefonálni fognak nekünk, hogy hogy halad a műtét és hogy minden rendben van. Már ez nagyon sokat segít egy szülőnek, aki a gyermekéért izgul, hogy tájékoztatást kap arról, amit nem láthat és nem lehet a gyermeke mellett. Arról biztosított, hogy a feszesség azonnal meg fog szűnni a kis lábacskáiban, de az is tény, hogy mivel Ezüstcsepp nagyon feszes, ezért szükséges lesz neki az ortopédiai műtét is, amit majd július 3-án végeznek el. Biztatott bennünket és nyomatékosította, hogy ez a lehető legjobb megoldás Ezüstcsepp számára. Ezután a beszélgetés után már tényleg minden kételyünk elszállt és megnyugodtunk. Azt hittük, hogy sokkal jobban fogunk izgulni, de szerencsére nem. Tudjuk, hogy Ezüstcsepp jó kezekbe kerül, a legprofibbhoz!!!!
Ezután a program után, már ebédidő volt, tehát lementünk a kórház éttermébe. De persze útközben az ajándék bolt mellett is elhaladtunk, ahol Ezüstcseppnek természetesen venni kellett valami játékot, mert nagyon megérdemelte. És mi kellett neki a sok minden közül? Egy játék mobil és egy autókulcs távirányítóval. :-) Az étterem is nagyon szép, bár az ételek itt is inkább gyorséttermiek és borzasztó nagy adagok. De legalább volt leves, amit már 4 napja nem tudtunk enni! :-) Ezüstcsepp annyira fel volt pörögve, hogy csak nevetett mindenen és nem tudta abbahagyni. Tőle volt hangos az egész éttermi rész, de ez minket egy cseppet sem zavart, az sem, hogy nem értik, hogy mit mond, mert tündéri volt és nagyon örültünk, hogy nem izgul, hogy másnap megműtik őt. Szóval a délután nagyon vidáman telt el. Aztán jött értünk a busz, ami vissza vitt a szállásunkra. Persze egész úton folytatódott Ezüstcsepp jókedve. Annyira nevetett már, hogy azt mondta, hogy nyomjuk meg rajta a kikapcsoló gombot, mert különben nem tudja abba hagyni a nevetést. Hát azt nem találtuk rajta, ami nem is volt baj, mert örültünk a jókedvének és ezáltal mi is nagyon jókedvűek voltunk.
Itt most reggel fél 6 lesz. Ezüstcsepp békésen alszik, de mi és Laci már fent vagyunk. Valahogy nem tudunk aludni.
Eddig itt a blogban nem említettük, hogy kijött velünk Laci - aki mára már igazi barátja lett Ezüstcseppnek - hogy segítsen nekünk az orvosokkal való kommunikációban. Lacinak nagyon hálásak vagyunk mert a kezdetektől segített nekünk a levelezésben is és itt pedig felbecsülhetetlen az angol tudása számunkra, mert ezáltal is biztonságban érezzük magunkat, hogy nincs olyan, hogy valamit nem értünk meg. Szóval köszönjük Laci!!!
És akkor ma 12-kor indul a menet.....
