Ma elég mozgalmas napunk volt. Reggel szerencsére nem kellett korán kelni. Aztán a 3/4 11-es transzferrel be a kórházba. Itt kénytelenek voltunk 3,5 órát várni, mert csak 3-kor kezdődött Ezüstcsepp terápiája. Borzasztóan meleg volt. Először felmentünk a kórház kertjébe, hogy mégis levegőn legyünk és ott kártyázzunk. De fél óra után egyszerűen rohantunk a lehűtött kórházba,  mert kint nem lehetett kibírni a hőséget. Kb. 43 fok árnyékban. Inkább bent folytattunk a kártyapartit. Ezüstcseppnek van egy cicás kártyatartója. Az egy kis műanyag okosság, amivel könnyebben tudja a kártyát a kezében tartani. Egy amerikai család kiszúrta magának és odajött, hogy megkérdezzék, hogy hol vettük. Mondtuk, hogy Magyarországon. Majd elmentek. Aztán tíz perc múlva visszajöttek, hogy tulajdonképpen megkérdezzék,  hogy hogy Magyarországon és hogy tulajdonképpen akkor mi mit is csinálunk Amerikában? Egy 5 perces beszélgetésben elmondtunk röviden történetünket, majd még egyszer megjegyezték, hogy nagyon jó ötlet ez a kártyatartó és ők sehol sem kapnak, pedig keresték már! Végre van valami, amit itt nem lehet kapni :-)

Ezüstcsepp a terápián Jacike-vel volt. Nagyon ügyes volt. Ma az egyensúlyát fejlesztették. Nagyon komolyan kell az egyensúlyával foglalkozni, mert az egyik alapja, hogy önállóan tudjon járni. Dr. Park mondta, hogy amint megtanul egyedül állni, fog tudni egyedül is menni. Most ezen dolgozunk. Tudjuk, hogy nagyon sok munka lesz, de Ezüstcsepp borzasztóan kitartó és kemény munkát végez, ennek pedig meglesz az eredménye, mert már így is megvan.

Délután találkoztunk Zsuzsával. Az volt az ötlete, hogy menjünk vízibiciklizni. Annyira meleg volt, hogy amíg elsétáltunk a találkozó helyre, addig úgy kimerültünk a melegtől, hogy még Ezüstcsepp is azt mondta, hogy nem vállalja a vízibiciklizést. Zsuzsának ezt előadtuk, majd közölte, hogy dehogynem és hogy nem szabad kihagynunk. Hát igaza lett. Annak ellenére, hogy mindannyiunkról szakadt a víz fantasztikus élmény volt a Forrest Parkban vízibiciklizni. Gyönyörű a tó, ahol egy csónakház van étteremmel. A nyugalom árad belőle és a környezet lenyűgöző. Tényleg kár lett volna kihagyni.

Aztán beültünk a étterembe, ahol ettünk egy jó pizzát és fagyiztunk is. Ezüstcsepp, de mi is nagyon élveztük Zsuzsa társaságát. Remek lány és nagyon örülünk, hogy megismerhettük őt. Természetesen nem mondok újdonságot, ha azt mondom, hogy Ezüstcsepp őt is nagyon megszerette. Még pénteken egy búcsú "bulira" találkozunk Zsuzsával és barátaival.

Miután haza jöttünk még várt minket egy meglepetés. A mi kis Debbie barátnőnk küldött nekünk egy ajándékcsomagot. Annyira megható, hogy gondol ránk még Ohioból is :-)