Régen, írtam, de most úgy érzem, hogy egy kicsit folytatnom kell megint a blogot.

Ma azért van aktualitása, hogy írjak, mert a hétvégén két kis barátunk nekivágott a nagy útnak és tegnap megérkeztek St.Louisba. Ma fognak találkozni Dr. Park-al és átélik ugyan azt a csodát, amit mi, immár 4 hónappal ezelőtt. Nagyon szurkolunk nekik és fogjuk itthonról a kezüket. Bencének és Zétinek is sikerülni fog minden és ő előttük is ott lesz a lehetőség, hogy megtanuljanak járni. Remélem még annak is tanúi lehetünk, hogy kergetőznek a gyerkőcök egymással mondjuk úgy egy év múlva! :-) Ugye benne vagytok fiúk????

Ezüstcsepp szépen fejlődik. Bár sokan azt várják, hogy hirtelen átütő változás áll be és már szaladnia kéne, de higgye el mindenki, hogy ez nem így működik! Ezt mondom az utánuk járóknak is! Nagyon sok türelem, kitartás és munka lesz az eredménye annak, hogy Ezüstcsepp majd önállóan is fog tudni járni. Egyenlőre még a nyújtás az elsődleges, hiszen van még mit nyújtani rajta és utána az izomerő építése, ami aztán megadja a lökést, hogy járni tudjon.

Most éppen a fő projektünk, hogy kijussunk Varsóba a Terasuit terápiára. Hát mondanom sem kell, hogy nagyon lassan halad az engedélyeztetés. Több család is vár arra, hogy az OEP-ből megkapja az engedélyt, hogy mehessen. Mi is várjuk. Ugyan novemberre van időpontunk, de már sajnos nem bízunk benne, hogy abban az időpontban ki is jutunk. Pedig Ezüstcseppnek ez most nagy lökést adna és nagyon jót tenne a fejlődésének. Nem tehetünk mást, mint türelemmel várunk, hátha sikerül azért még az idén kijutni.

Addig is nap mint nap biciklizik, úszik, és tornázik, hogy minél jobb formában legyen. Nagyon sokan foglalkoznak vele és meg is van az eredménye!

A másik nagy projektünk, hogy az iskoláztatása sikerüljön! Már most kell intéznünk, hiszen egy sérült gyermeknek az iskoláztatása nem egyszerű dolog. Kinéztük neki a megfelelő helyet, ahova már jelentkeztünk is és csak remélni tudjuk, hogy sikerülni fog, hogy felvegyék Ezüstcseppet. Nagyon szeretnénk, mert egy remek iskolát találtunk neki, remek pedagógusokkal és úgy gondoljuk, hogy a mi Ezüstcseppünknek ott lenne a helye.

Természetesen a blog folytatódik hiszen mindig lesz mit írni :-)

Bencének és Zétinek pedig nagyon sok puszit és erőt kívánunk a nagy útjukhoz! :-)