Sokat gondolkodtam azon, hogyan is meséljem el Ezüstcsepp iskola keresési projektjét. Hát tudjátok nem volt egyszerű és nem úgy végződött, ahogy szerettük volna.
Ezüstcsepp idén augusztus végén tölti be a 7. életévét, tehát itt az ideje, hogy iskolába menjen. Az iskola keresést már tavaly elkezdtük. Kinéztünk neki egy alternatív iskolát, ahol szívesen integrálnak mozgássérülteket is. Mármint azt hittük. De bebizonyosodott, hogy nem úgy van. Szóval, ebbe az iskolába, ahova iszonyú a túljelentkezés, beadtuk még augusztus végén a jelentkezésünket. Szeptemberben behívtak minket szülőket egy beszélgetésre, aztán pedig Ezüstcseppet nézték meg 45 perc alatt. Ezek után még egyszer beszéltünk a tanító nénivel és biztosítottuk minden támogatásunkról, ha Ezüstcseppet felveszi az osztályába. Januárban hívott fel az igazgatónő, hogy sajnos a három sérült helyre 40-en jelentkeztek és tulajdonképpen majdnem kalapból húzták ki, hogy kit vegyenek fel. (Megjegyezném, hogy a három sérült helyre nem csak mozgássérülteket, hanem más SNI-s gyermekeket is felvesznek.) Azt utólag megtudtam, hogy a tanító néni mostani osztályában van egy botos kislány, aki miatt állandóan szorongásai voltak, nem szívesen vitte őt külsős programokra pedig a szülők segítettek. Szóval állandó feszültségben volt a tanítónéni a botos kislány miatt. Ezért persze újabb négy évre nem vállalt be egy másik botos kislányt, aki ugyan sokkal jobb állapotban van és folyamatos fejlődés alatt áll, de hát megteheti, hogy válogat, így a mi kis Ezüstcseppünk nem került be ebbe az iskolába. Ez volt az első pofon.
Ezután elmentünk a körzeti iskolába, ahol nagyon kedvesek voltak és mivel ki vannak jelölve mozgássérültek integrálására ezért mondták, hogy nem probléma Ezüstcsepp integrálása. Itt is voltunk felvételi játszóházban, ahol ugyan a 30 percig tartó körjátékból kihagyták a mi kislányunkat, de amúgy az iskolával nincs semmi gond, csupán annyi, hogy poroszos elvek szerint működik, amit nem szerettünk volna Ezüstcseppnek, mert nem szeretnénk, ha nem jutna idő a mozgásterápiára illetve a finommotorikus problémái miatt úgy gondoljuk hogy a poroszos rendszer nem segíti megfelelően a fejlődését.
Aztán bejött a képbe egy másik alternatív módszer szerint működő iskola. Igazából ez az iskola az, ami Ezüstcseppnek szerintünk a legmegfelelőbb lenne. Felvettük az iskolával a kapcsolatot, ahol először egy szülői tájékoztató sorozaton vettünk részt és ahol elmondták, amennyiben az osztálytanító vállalja Ezüstcsepp integrálását, úgy nincs akadálya, hogy az iskolába járjon. Attila fel is hívta a tanítót, aki nagyon kedves volt és eljött hozzánk család látogatásra. Már ez a gesztus nagyon szimpatikus volt részéről, hiszen vette a fáradságot, hogy családi környezetben nézze meg Ezüstcseppet. A találkozás a tanítóval leírhatatlan volt. Ezüstcsepp rögtön megtalálta vele a hangot, mesélt neki, csacsogott, fényképeket mutogatott. Egyszerűen élvezte a tanítóval való beszélgetést. Megjegyezném, hogy álmunkban pontosan ilyen tanítót képzeltünk el a kis féltett Kincsünknek, akire nyugodt szívvel rábízzuk őt és aki nagyon sok mindenre meg tudja őt tanítani, ugyanakkor el is fogadja őt. Csak az őszinte szeretet áradt a tanítóból. Velünk is nagyon sokat beszélgetett, összesen három órát volt nálunk. Amikor elment nagyon pozitívak voltunk és szinte biztosak voltunk, hogy megtaláltuk a megfelelő iskolát a megfelelő tanárral együtt. Mert ugye az ember nem csak iskolát, hanem pedagógust is próbál választani a gyermekének.
Pár hét múlva ebbe az iskolába is elvittük Ezüstcseppet egy felvételire. (Megjegyezném, hogy ez már a harmadik felvételije volt a 6 éves kislányunknak). A felvételin nagyon kedves családokat ismertünk meg, de sajnos iszonyatos túljelentkezés volt. Nagyjából a reménytelennel egyenlő bekerülni ebbe az iskolába. 7 helyre kb. 90 gyermek jelentkezett. De még mindig bíztunk a gondviselésben, hiszen a tanító azt mondta, hogy Ezüstcsepp nem hátrányból, hanem inkább előnyből indul. Meg kell jegyeznem, hogy a Pető Óvoda előtt le a kalappal. Annyira segítettek minket Ezüstcsepp iskola választásánál. Ők is ezt az intézményt tartják jónak Ezüstcsepp részére és fel is ajánlották, hogy a tanító jöjjön be megnézni Ezüstcseppet, hogy is telik egy napja, hogy vesz részt egy torna órán, néptáncon, aerobikon stb., hogy lássák, nem is olyan nehéz integrálni őt és mennyire önálló. Sajnos erre nem került sor. Az iskola úgy gondolta, hogy nincsenek felkészülve Ezüstcsepp integrálására és nem került be az osztályba. Egy világ omlott össze bennünk. Nem akartuk elhinni, hogy ez megtörténhetett, amikor mindenről biztosítottuk az iskolát. Elmondtuk, hogy anyagi akadálya nincs a segítségünknek, ha kell mi is tudunk bármiben segíteni és nem is várjuk el, hogy ők egyedül vegyék a nyakukba Ezüstcsepp integrációját, hiszen tisztában vagyunk vele, hogy nem könnyű feladat. De azzal is tisztában vagyunk, hogy Ezüstcsepp hihetetlenül alkalmazkodó, önálló és nagyon sokat tudott volna adni az osztályközösségnek. Nagyon sajnáltuk, hogy anélkül döntöttek így, hogy velünk esetleg átbeszélték volna. Mint utóbb kiderült a döntés pusztán félelmek alapján született. De nekünk azt átélni, hogy megint amiatt nem vették fel a kislányunkat mert két botja van, nagyon nehéz. Értelmes, okos kislány, csak botja van. Ez a mai magyar társadalomnak nagy probléma! A pedagógusok nincsenek felkészülve és a rendszer is inkább arra próbál kényszeríteni, hogy szegregált intézménybe adják a szülők a sérült gyermekeiket. De mi nem fogjuk!!! Ezüstcseppnek meg van a joga ahhoz, hogy egészséges gyerekek között tanulhasson és normális életet élhessen, mint a többi kisgyerek.
Az hallottuk, hogy a tanári kar nem támogatta Ezüstcsepp integrációját. Ilyenkor annyira rossz a szülői tehetetlenség, hogy idegenek, akik nem ismerik a gyermekünket, döntenek a sorsáról és nekünk nincs beleszólásunk. Úgy gondoljuk, hogy nagy hibát követtek el, mert Ezüstcsepp nélkül nagy veszteség éri őket. Ha megnézték volna, hogy miket tud már az oviban, beszéltek volna a mostani pedagógusaival, talán segített volna a helyesebb döntés meghozatalában. Egyébként pedig az iskola állítólag olyan elveket vall, hogy minden gyermek egyforma és lehetőséget kell adni mindenkinek. Csak pont a mi kislányunk nem kapott lehetőséget.
Ezek után pillanatnyilag a körzeti iskolába voltunk kénytelenek beíratni Ezüstcseppet, ahol, meg kell jegyeznem, nagyon kedvesek velünk és mivel kijelölt intézmény minden biztosítva van a mozgássérültek integrálásához. Akkor joggal lehet kérdezni, hogy miért is vagyunk elégedetlenek? Azért mert nem a poroszos rendszer való Ezüstcseppnek, hanem egy gyermekközpontú, játékos, szeretetbeli nevelés, egy olyan iskola, ami nem "versenyistálló", hanem az életre neveli a gyermekeket. Ezenkívül olyan tanítóval mint az előbb említett intézmény nem találkoztunk sehol!
Ennek ellenére találtunk még egy ugyan olyan alternatív iskolát, csak kicsit messzebb, ahova még beadtuk a jelentkezésünket. Hozzáteszem, hogy nem sok reményt látunk arra, hogy ide felvegyék, mert a tanító nagyon kedves volt és amikor megkérdeztük, hogyan áll egy mozgássérült gyermek integrálásához azt mondta, hogy emberileg természetesen támogatja, de szakmailag sajnos erre nincs felkészülve. De legalább nem árult zsákbamacskát. Ettől függetlenül valamikor majd akar találkozni Ezüstcseppel. Hát ez lesz a negyedik felvételije egy mozgássérült kislánynak. Kérdezem én, az egészséges gyerekek is ennyi helyre mennek megmérettetésre 6 és fél évesen??? Miért könnyebb egy hiperaktív, vagy akár tanulási nehézségekkel küzdő gyermek elhelyezése, mint egy ép értelmű "bottal közlekedő" gyermeké???? Miért tart itt az integráció ma Magyarországon????
Ezüstcsepp többször elmondta, hogy ő bizony ahhoz a kedves tanítóhoz szeretett volna kerülni, aki eljött hozzánk, mert neki ő volt a legszimpatikusabb és az az iskola tetszett neki a legjobban. Ma megkérdezte, hogy anya, akkor nekem most a körzeti iskolába kell járnom? Azt válaszoltam neki, hogy egyenlőre igen, mire ő nagyon elszomorodott. De titkon reméljük, hogy valamikor esetleg meggondolja magát a tanító és keres rá módot, hogy oda járhasson Ezüstcsepp. Akár most is, hogy elfogadták a törvényjavaslatot, amely megengedi, hogy akár 32 gyerek is járhasson egy osztályba.
